- Csak reménykedhetünk, hogy ez a végleges felállás, habár élet mindig hoz változásokat.

 

 

- A videot pár hónappal megelőzte az öt számot tartalmazó End Of (R)evolution című bemutatkozó Ep-nk kiadása, és ennek a címadó nótájára forgattuk le végül az End Of (R)evolution címet viselő videoklippünket Vámos Zoltán irányításával és operatőrködésével. Maga a video tulajdonképpen nem koncepciózus, inkább csak a dal hangulatának hiteles tolmácsolására törekedtünk.  Egyébként sohasem gondoltuk volna, hogy ennyit dob egy klip a zenekar hírnevén. A koncertek előtt kiabálják az End of (R)evolution-t. Mikor elkezdjük játszani, akkor éneklik a szöveget és tombolnak. Ezzel klippel jöttünk rá arra,hogy milyen fontos is egy rendes video. Majd 2500-an látták, mindössze négy hónap alatt! Ennek nagyon örülünk! 

 

 

- Az elkészítésének már  a végén tartunk, és ha rajtunk múlik, nagy sikere lesz. Maga az anyag hat számot fog tartalmazni. Ami a legérdekesebb, hogy egy igen rendhagyó koncepcióba foglaltuk a dalokat. A történet lényege egy halálraítélt vívódása az ítélet végrehajtása előtt. A zenével nyomon követhetjük, hogy milyen lelki változásokat él meg az a halált váró ember, a kezdeti haragtó, a megvilágosodáson át, egészen az utolsó, a megnyugvás pillanatáig. Szóval kell még egy kis idő mire a közönség kézbe veheti, de szeretnénk, ha legalább annyira tetszene ez is, mint az előző lemez. 

 

- A kérdés megválaszolását kezdhetnénk azzal is, hogy a klubok bezárásának és a zeneipar hanyatlásának az oka elsősorban a pénz, de ha emellett eltekintünk, észre kell venni azt is, hogy a magyar zeneipar saját magát öli meg a sztereotípiáival, elszeparáltságával. Gondolok itt például a fesztiválokra, és azok fellépői évről évre ismétlődnek. Ha megfigyeled, minden ilyen rendezvényen, a külföldiek kivételével, majdnem pontosan ugyanaz a műsor. Vagy gondolhatunk itt a kialakult klikkekre, a többiek kirekesztésére. Olyan körökre, akik nem engednek maguk közé új arcokat, inkább az unalomig nyomják a sokszor több éves koncertanyagukat. A klubok is ebbe fulladnak bele. Nem tudnak kitermelni annyit a belépőkből, hogy az állítólagos „élvonalnak” ki tudják fizetni a valóságtól már réges régen elrugaszkodott gázsiját. Ezzel azt hiszem vissza is tértünk a legelső problémához, a pénzhez. 

 

- Hogy a kérdésedre is válaszoljak, talán a hangulatnak, ami a koncertjeinken kialakul, köszönhetjük a meghívásokat, illetve annak, hogy a realitás talaján maradva, mi még tudjuk, mennyit lehet elkérni egy adott helyen. Gyakran sz…ban is vagyunk emiatt, de azt hiszem, a mai világban örülnünk kell, hogy játszhatunk olyan helyeken, ahol nullára jön ki a rezsiköltségünk.  Ha mindenki így gondolná a klubosoktól kezdve, a zenész urakig, (akik saját maguk munkásságát művészetnek nevezve próbálják elkérni a tárca nélküli miniszterek fizetését) olyan klubéletet lehetne Magyarországon életre kelteni, aminek a világ a csodájára járna.  De míg egy másod, és harmadosztályú zenekar ki meri mondani, hogy 40 percnyi színpadi bohóckodásért 30-40 ezret kér, addig erről ne is álmodjunk.   

 

 

- A dánfoki megmozdulás nagyon jó volt. Ha jellemezni kellene a hangulatát, hasonlíthatnám a régi rendszerváltás utáni kis fesztiválokhoz, amikor a zenekarok még szórakoztatni akartak, és ezért beleadtak apait, anyait, és a közönség érezte ezt, nem csak berúgni mentek el egy koncertre vagy fesztiválra. Reméljük, hogy november 12-én ismét megérezzük ezt az érzést – hallhattuk a füzesgyarmati deviANT zenekar képviseletében Nagy Lajostól.